Csipkemúzeum - Hövej

Csipkemúzeum bemutatása

A 19. századi paraszti inventáriumok és a reformkori divatlapokban megjelent népismertető írások tanúsága szerint az akkori, még meglehetősen egységes rábaközi női viseletnek gyakori tartozéka volt a hímzéssel díszített gyolcs fejkendő.

A népművészetünk ezen újabb rétegéhez tartozó rábaközi fehér hímzések közül sajátos vonásaival emelkedik ki a höveji hímzés, amelyet a hagyomány szerint egy helybeli leány, Horváth Borbála honosított meg a faluban.
Az 1860-as években Barbacsról, dajkaságból, mások szerint a Pozsony megyei Somorjáról, libapásztorkodásból hazatérve, egy mulatságra kötényt tervezett, amelyet a barátnői megcsodáltak.

A történet szerint ez a kötény volt az elindítója a höveji hímzésnek, amelynek öltéselemei a lukhímzés, az előöltés, a laposöltés és a huroköltés. Mintakincse leveles ágakból, rozettákból áll, amelyek néha szabad kompozíciójú bokordíszítményt, csokrot képeznek. A „kötés” vagy más néven „pókozás”, amelynek rendkívüli változatossága a höveji hímzést a maga nemében egyedivé teszi, az 1880-as évre tehető.